Korábban még vártam, hogy elérjem. Reménykedtem, hogy megérem.

 

 

 

Ahogy az évek múltak, peregtek a percek,

váratlanul betoppant,jött egy levél: nyugdíjas lettél,megöregedtél, te legény!
A levelet tartó kezemet látom, hogy milyen gyűrött és ráncos. Eddig ezt észre sem vettem, pedig mindig itt volt előttem, vele a kormányt tekertem. Vajon megtett ez a kéz mindent, amit tőle elvártam?

Símogatott és ütött. Küzdött és reszketett. Volt forró és jéghideg, de most! Elejti a levelet...

 

---

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

2015.07.06. 07:54 Lala Ha előre nézel, borzasztó hosszú az út, ha visszatekintesz, csak egy röpke pillanat....