[5-1]
És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.
Danielle Steel
|
Vannak emberek... emberek, akiknek az univerzum különleges sorsot szánt. Különleges örömöket vagy különleges gyötrelmeket. Isten a megmondhatója, mindannyian vonzódunk a szép és tönkrement dolgokhoz. Én is így voltam vele, de egyeseket nem lehet helyrehozni. Vagy ha mégis, csak olyan mértékû szeretettel és önfeláldozással, hogy abba a másik fél rokkan bele.
|
Sziasztok.
Ma megismertem egy kedves öreg bácsit a wowon (ami bevallom meglepet) előszőr én sem akartam elhinni.
Nem sokat beszélgettünk de egy kedves udvarias embert ismerhettem meg. :)
Remélem még beszélhetek majd vele mivel én nagyon érdekesnek találom . :)
|
Egyedül
A szél fújja feléd a város zajait,
a pillanat, mikor a fénybe léptél,
lerombolta az ürességed falait.
Az eső az arcodba vág, lemossa rólad a bűneid.
A zajok egymásba marva oldják fel a lépteid.
Esőcseppek varázslata: tisztán állhatsz az emberek elé,
de megremegsz még, nem fordulsz az arcok felé.
Érzed ott belül, sejtheted a félelmeket,
de nem szorítanál sikoltva, nem fognál meg egyetlen kezet.
Napról napra egyedül vívod apró gyilkos harcaid,
nem tudja senki, senki nem látja a lélek apró kis titkait.
Az idő a kedves, az édes, a vámpír, az éhes, gyilkolja perceid, éveid.
Az eső csak lassan, lassan mossa a lépteid
|
Boldogan tájékoztatom a kedves portállátogatókat, hogy a gportál webmester csapata újra aktíválta a "Vendégkönyv" modult. Korábban spam áradattal néhány hacker oly annyira lefékezte a szervert, hogy az összeomlással fenyegetett.
Várom a véleményeteket....van mit bepótólni! 
|
[5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
