A cseppnyi kis jószágnak óriási nagy szíve, ragaszkodása és szeretete az egész családomat a rabjává tette.
Nagyon-nagyon hiányzik. Szokott helye üres, hangja és a megérkezésünkor kitörő öröme nincs többé.
Annyi mindent tanultunk tőle: tiszteletet és alázatot a család felé, védelmet az ismeretlentől, önzetlenséget és sok-sok nevető órát játékkal töltve.
Mindenért bocsánatot kért, azért is, hogy élt...
Hogy tud ennyire fájni érte a lélek...
apa
Emlékszem arra a napra, amikor anya hazahozta. Másra számítottam, szerintem ő is. Hordozó letesz, ajtó kinyit, felnéz, nem jön ki. Végigmér, nagyot sóhajt, nem tetszik neki itt...
Pár nap múlva elmentem az állatorvoshoz, hogy megnézzem mikor van nyitva, hogy elvigyük az első oltásaira. Addig otthon ellopta a papucsomat. Az egész kutya nem volt akkora, pedig nincs nagy lábam. Azután mindig gyűjtötte a szuveníreket, de egyet sem rágott szét, inkább átölelte a mancsával őket, úgy aludt.
Elmentünk az orvoshoz, ismétlő oltásra, csak ketten. A kezemben volt, remegett. Az ajtó nyílt, sirva támogattak ki egy nőt.. Kellett egy kis idő, mire megértettem. Akkor távolinak tűnt, velünk ilyen sose lesz. Most egyedül én nem mentem el vele. Reggel a karomba vettem, még utoljára, elbúcsúztam, beszéltem hozzá, tudom, hogy értette.
Jó emberek! A lakásban tartott kutya koszol, reggel felkelni macera, a nyaralás nehézkesen megoldható, de akinek ez az érzés az életéből kimarad, az az igazán szegény.
13 éves voltam amikor jött, most 27 vagyok és azon gondolkozom, hogy miért a teknősbékák élnek 80 évig....
Dudus, én ezzel szeretnék Tőled elbúcsúzni, és köszönöm, hogy itt voltál köztünk:
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nem ismertem a kiskutyád, de ez az összeállítás úgy mellbevágott, magam is éreztem fájdalmad az elvesztésérről.
Gyönyörű a zene, a szöveg és a videó.
A feszültség bennem is kifakadt, a könnyeim se szégyelem.
Kedves Öreg!
Őszinte részvétem
volt kollágád: Henrik